Az év minden szakában sokféle külső - közöttük nagyon sok káros - hatásnak van kitéve kedvenceink kültakarója, a bőr.
A fontosabb bőrbetegségek két nagy csoportba sorolhatók:
- veleszületett, vagy
- szerzett betegség.
A veleszületett bőrbetegségek közül az idiopathicus seborrhoea főleg fiatal, néhány hónapos kutyákban fordul elő. A bőr korpázik, rajta vastag, pörkös, zsíros tapintatú felrakódások vannak. A szőrzet megritkul, fénytelen és bűzös.
Az acanthosis nigricans (kép jobbra) elsősorban tacskókban fordul elő, de más fajtákban is találkozhatunk ezzel a jellemzően szimmetrikus sötétbarna-fekete bőr- elszíneződéssel és bőr-megvastagodással, és a vele járó lekopaszodással.
Hosszabb idő után a bőr elsötétedik, kékesszürke árnyalatú lesz, selymes tapintatúvá válik, megvastagszik és ráncokat vet.
A szerzett bőrbetegség lehet:
- endokrin eredetű,
- fertőző eredetű (gennyes, vagy nem gennyes),
- táplálkozási eredetű,
- allergiás,
- autoimmun eredetű,
- parazitás és
- gombás.
Az endokrin eredetű bőrelváltozások közül a leggyakrabban előforduló endokrin a pajzsmirigyhormon-hiány okozta kétoldali, szimmetrikus lekopaszodás. A szőrzet tompa fényű, száraz tapintatú, az állat aluszékony, hízásra hajlamos. A tünetek a pajzsmirigyhormon gyógyszeres pótlásával enyhíthetőek.
A szukák ösztrogénhiánya fiatalkorban ivartalanított nőstényeknél okoz ritka, gyér, szimmetrikusan lekopaszodó szőrzetet. Jellemző a vulva és az emlők csökevényes fejlettsége is.
A szukák ösztrogén túlsúlya (kép balra) idősebb kutyáknál gyakoribb, az ilyen állat bőre gennyes bőrgyulladással, un. acnékkal terhelt. A vulva és az emlők megnagyobbodottak.
A kan kutyák feminizációs bőrelváltozása rejtett heréjű kanokban gyakori, szimmetrikus szőrhullás, lekopaszodás, bőrpigmentáció látható. Az emlők duzzadtak, a csecsbimbók is megnőhetnek.
A kan kutyák androgénhiánya idősebb kanokban okoz fénytelen, vékony, molyrágásszerű szőrzetet.
A gennyes bőrbetegségeket a legyengült ellenálló képességű (pl. hideg vizes fürdetés, erős vakarás) bőrfelszínen, (vagy a felületesebb, illetve mélyebb hámrétegekben) túlszaporodó gennykeltő mikrobák okozzák. A kezdetben sárgás-barna, nedvedző, erősen viszkető hólyagocskák felfakadva kellemetlen szagú, szőrtelen, nyálkás területekké nőnek, melyek olykor csak egy-egy testrészre (orrhát, hasalji területek, tappancsok) korlátozódnak, elhanyagolt esetben viszont akár az egész testfelszínt érinthetik. A pyodermás állatok gyakran lázasak, levertek, étvágytalanok. (kép jobbra)
A nem gennyes bőrgyulladások közül a kontaktdermatitist a kémiai anyagokkal (savak, lúgok, tisztítószerek) való érintkezés okozhatja. Az érintett területeken gennyes bőrkipirulás, szőrhullás, fekélyek láthatóak. A napfény-dermatitis,elsősorban skót juhászokban, festenyzetlen bőrfelületeken (pl. az orrháton) a bőr kipirosodásával, fájdalmasságával, pörkök keletkezésével jár. Nedvedző, később gennyesedő, fájdalmas, élénkvörös bőrelváltozás jön létre.
A bőrredő dermatitis pekingi palotakutyánál, bulldognál, sharpei-nél és kövér kutyáknál gyakori. A bántalom oka az, hogy a vaskos, egymással érintkező bőrredők területén a bőr nem tud megfelelően szellőzni. A bőrredők érintkezésében bűzös, nedvedző, gennyesedő, kipirult területek alakulnak ki.
Az ajakredő-gyulladás oka az erős nyálzással, a vulvaredő-gyulladás húgyúti fertőzéssel hozható összefüggésbe. A pszichogén dermatitis egyes ideges, nyugtalan kutyafajtákban (dalmata, dobermann) gyakori. Ha megszokott mindennapi életkörülményeikben számukra kedvezőtlen változás alakul ki (pl. sétáltatás elmaradása, megszokott személy hiánya, unalom stb.), bőrüket intenzíven nyalni, rágni, kaparni kezdik, és sajnos nem ritka az öncsonkítás sem.
Táplálkozási eredetű bőrelváltozásokkal főleg gyorsan fejlődő, nem megfelelően táplált, nagytestű kutyák esetében (pl. dogokban, német juhászokban, masztiffokban) találkozhatunk.
A bőr megvastagodásának, viszketésének és a szőr hullásának hátterében ez esetben az esszenciális, telítetlen zsírsavak nem megfelelő arányú, és a cink, valamint az A-vitamin nem elegendő mennyiségű felvétele játszik elsősorban szerepet.
Allergiás bőrbetegségeknél a jellegzetes, kipirult felületű hólyagok, a csalánkiütés eleségek (főleg tojás, tej, hal, egyéb erős allergén típusú fehérjék, stb.), bolha-, darázs-, pókcsípés; belégzési allergének (növényzet pollenje, gombaspórák, haj, szőr, por, stb.), vegyszerek (festékek, tisztítószerek, stb.), samponok, nyakörvek (pl. bolhanyakörvek), gyógyszerek (antibiotikumok, parazitaellenes szerek, NSAID- gyulladáscsökkentők, stb.), oltóanyagok, nemi hormonok hatására alakulnak ki. A fej bőre igen rövid idő alatt erősen megduzzadhat, esetleg savó szivároghat ki a bőrre, ott beszáradva pörköt alkothat. Jellemző az állandó, intenzív viszketés.
Az autoimmun bőrbetegségek (kép balra) hólyagképződéssel, a bőr sötét, hyperpigmentált elszíneződésével, megvastagodásával, álhártyás felrakódásokkal, nehezen gyógyuló, mély fekélyekkel járnak.
A parazitás bőrbántalmakat leggyakrabban bolhák okozzák. A folyamat tipikus parazitas lokalizációs helye a hát, a faroktő, a combok oldalsó bőre, ahol bőrpír, nedvedzés, később pörkösödés alakul ki. A kutya nagyon erősen vakaródzik.
A gombás bőrbetegségek (kép jobbra) jellemzője a kerek, szőrhiányos, erősen viszkető területek kialakulása a test bármely pontján. Általános predilekciós helyek kutyákon, a szemkörnyék, az orrhát, a hasalj, macskákban a nyak és a hát tájéka. A pörkök felülete sárgás színű, savanykás szagú, a bőr erősen korpázik, a szőr töredezett. A betegség általában immunhiányos állatokban jelentkezik és a gazdák is elkaphatják, azaz zoonózis!
A rühösség jellemzője az intenzív vakaródzás, általában a fejre, és az oldalakra lokalizálódik, ahol bőrkipirosodás, göbök, később pörkök, bőrmegvastagodás, szőrhullás látható.
A szőrtüsző-atkakór lehet lokális (általában fejen, lábvégeken) vagy általános. Jellemzőek a szőrhiányos foltok, a bőr kipirulása, pikkelyeződése. A parazitás bőrbántalmak kórokozói lehetnek még szőrtetvek (rosszul táplált, legyengült állatokban), vérszívó tetvek, esetleg legyek és kullancsok is. A lepkeszúnyogok és a legyek néhány alfaja gyakran véresre marja az állatok fülét, orrhátát. Ezek ellen nehéz a védekezés, de rendelkezünk olyan riasztó és insecticid szerekkel, amik segíthetnek távol tartani az élősködőket.
Dr. Gazsi Nóra